...hogy az ember nosztalgiázik

Velem az úgy volt, hogy a nyolcvanas évek második felében először Európa Kiadót hallgattam, és csak utána ismertem meg az URH-t meg a Kontroll-t. Színpadon csak a Kiadót láttam, őket is vagy húsz éve utoljára, mikor a LOVE '92 lemez után koncert volt, akkor én épp nem Magyarországon.

Az első Kiadó koncerten 1986-ban voltam a Zichy Kastélyban (és mikor '90-ben megjelent kazettán, rohantam megvenni). Iskolatársakkal, beszélgetősen, valahogy bulihangulata volt. Aztán persze még jött sok-sok koncert, ahol azért az ember a színpadra is figyelt.

Valamikor '88-89-ben a Szavazz rám!-mal kezdtek a Közgázon, és mikor Menyhárt Jenő egy erkélyen állva elmondta, hogy "...És én elkezdem a választási beszédemet." egy hosszú gitárszóló következett, sötét volt a színpad, majd hirtelen kivilágosodott és ott állt fehér ingben és elkezdett énekelni. A KEK-en meg hatalmas tömegben az ajtóban álltam és mellettem ment el fekete öltönyben, fehér ingben és fekete nyakkendőben (mosolyogtam, mert én is úgy mentem oda), bagózva, és a rendezők rá nem szóltak. Ránk igen.

Az utolsó koncert, amin voltam, az Pecsa szabadterén volt, egy szombat este, és hát épp azt énekelték, hogy hová is menjenek aznap este, mikor elcsendesedett minden (a közönségen kívül) és Menyhárt Jenő pár perc múlva bejelentette, hogy az áram aznap este nem templomba, hanem diszkóba ment (ti. akkor még volt Csillagfény). Hát koncert mégis lett, de csak fütty. És ígéret, hogy máskor megtartják. Ami csak ígéret maradt és visszaváltható jegy.

No de most a Kontrollról akarok írni Neked, mert hát nemrég olvastam a Narancsban, hogy hát lesz nekik koncertjük a Pecsában. Így negyven felé, megnézném, hogy milyenek azok a számok, melyek csak lemezen vannak meg. Mert lemezeket gyűjtögettem ám szorgalmasan, látogattam a Bahia boltokat, ahol ilyeneket lehetett kapni; otthon sorakoznak cd-k. A Kontroll Nap-nap fesztiválos lemeze a költözések során valahová elkeveredett, de hát ha meghallom valamelyik számot, hát azonnal előbújik a szövege valami rejtett zugból.

Már nem emlékszem ki mondta nekem egyszer, hogy őt az ilyen zenék (URH, EK, Kontroll) depresszióssá teszik, utoljára gimnazista korában tombolt ilyenekre. Hát jelentem, engem nem. Én ilyeneket hallgatva valami hihetetlen felszabadultságot érzek. Mindenféle hülye nagyszavak jutnak ám csak eszembe most erről az érzésről, ú.m. "szárnyalás", de hát ilyenkor még a kutyaszaros újlipótvárosi utcán is mosolyogva kerülgetem a gondatlan gazdik által fel nem takarított nyomokat, valami furcsa átszellemültség ülhet rá az arcomra. Ezt tényleg nem lehet elmagyarázni, ezt érezni kell (mert ugye ha már nagy szavak, akkor legyenek közhelyek is). Kevés ilyen zene van, talán még a Dimenzió Avec plaisir c. lemeze, ott is főképp az O.Z. c. darab. No meg a Trio Stendhal.

Szóval nemsokára jön a fizetés, abból 4.500 Forintokat tessék félretenni és október 30.-án este elmerengeni a fiatalságon.