2009. szeptember 1., kedd

...hogy csoda van

Nem tudom, hogyan is lehetne leírni azt a csodát, amiben tegnap volt részünk. Hihetetlen élmény volt. (Hihetetlen, de élmény - hogy egy klasszikus filmből idézzek.)

Mondjuk másnak is tetszett.




Az elején rögtön belefutottunk a magyar lehúzóipar gyöngyszemébe. Ti. mikor már esélyünk sem volt kiállni a parkolóba tartó sorból, a sorompó előtt egy igényes tábla hirdette, hogy a parkolási díj a rendezvény ideje alatt 1,000 Forint.
Viszont hamar találtunk nagyon jó helyet.

Az Aréna előtt meg már hatalmas tömeg és hosszú sorok a nyitott kapuknál. Kedves talált egy rövid sort, ami mellett meg kinyitott egy ember egy ajtót, ahol jegyellenőrzés nélkül mentek be a népek. (El is gondolkodtam egy pillanatra, hogy hát akkor nem biztos, hogy jó ötlet volt kifizetni a rengeteg pénzeket, de hát akkor most nem lenne a koncertről ereklyém.)

Mr. Cohen csak egy negyedórát késett a kezdéssel (mondjuk furcsa is lett volna tőle bármiféle sztárallűr), jöttek szépen sorban a jólismert dalok. A harmadik után megköszönte a kedves fogadtatást: Thank you so much for your kind and warm reception, we're going to give you the best we can do.

És játszottak bő órán át, és én meghatódva hallgattam, mert hát ugye mégiscsak Leonard Cohen állt a színpadon, mégha jó messze is ültem tőle, s kinek annyi számát hallottam már, s nem hittem volna, hogy valaha láthatom őt. Döbbenetes volt amit a színpadon művelt. Ne gondolj csillogó színpadra, csodás technikára, egyszerűen zenéltek. Varázsoltak. Még a bő negyedórás szünetet sem bántam, mert ami utána következett... Újabb órányi csoda. Bennem meg némi hiányérzet, mert hát a Closing time az egyik kedvencem, és hát az nem lehet, hogy adósom marad azzal a számmal. Nem maradt. S a végén mosolyogva hozta a közönség tudomására: It's closing time my friends.

De hát miképp a közönség neki, úgy ő sem tudott a közönségnek ellenállni, s az utolsó szám előtt csak annyit mondott: I tried to leave you but I can't. És ezt még eljátszották. S mikor azt énekelte, Good night Darling, I hope you're satisfied, hát nevetve tapsoltuk őt meg. Aztán köszönetet mondott a zenészeinek, meg sokaknak és nekünk is: Thank you so much for this wonderful night.

S mikor kijöttünk az Arénából, újabb lehúzóiparági megoldásba botlottunk. 'Leonard Cohen poster, only for onethousand forints.' és 'Leonard Cohen World Tour t-shirt, only for twothousand Forints.' S hát hiába mondtam a Kedvesnek egy pár sorral előttünk ülő Cohen pólós embert látva, hogy nekem is kell turnépóló, lemondtam róla. Merthogy már Menyhárt Jenő is megénekelte, hogy "nem fogom senki arcát viselni a ruhámon"...

Hazafelé meg a kocsiban a Kedves megköszönte, hogy elmentünk, s mesélte, hogy mennyire tetszett neki az az alázat és tisztelet, amit a színpadon látott. Hát erre ma mit olvasok? (Meg ezt is.)

Ja, és ha ott voltál Te is, és fényképeztél, hálás lennék néhány képért.

2 megjegyzés:

Kat írta...

Köszönöm, hogy írtál beszámolót, jó volt olvasni, én sajnos nem lehettem ott.
Üdv
Kat

az, aki írta...

Köszönöm, Kat.
Olvasd el a nol.hu-n is a kritikát, az is jó!
Nem tudom, mekkora az esélye annak, hogy még jár errefelé, de ha lesz még Pesten (vagy valami közeli helyen) koncertje, hát ne maradj le róla!