...hogy egy ingatlanközvetítő kommunikációs zavarokkal küzd

Hát ma félnégykor találkoztunk az ócés emberrel, ki aláíratott a Kedvessel egy papírt, hogy bizony csak saját felelősségére lép be az építési területre. Velem nem, hát nem tudom mi lett volna, ha. Persze nem lett, de hipotetikusan érdekel a dolog... No, mindegy, emberünk elindul a lépcsőházban, s mondja, hogy akkor irány a negyedik emelet, ott található az az egy plusz két félszobás lakás, amiről beszéltek. Kedvessel néztünk egymásra, mert hát amit kinéztünk, az a harmadikon van. De hát ha ő úgy tudja, hogy a negyediken van egy ilyen, hát nézzük meg.

No, hát a lakásba belépve csak két szobát találtunk, hiába kerestük a harmadikat, az nem volt sehol. S valahogy kisebbeknek is tűntek mint az alaprajzon. Emberünk persze váltig állította, hogy ez bizony 1+2 félszobás. Merthogy az étkező külön szobának számít az alaprajz szerint... S mikor szóltunk, hogy megnéznénk az alatta lévő lakás alaprajzát is, az hány szobásnak van feltüntetve, hát nem találta, de emlékezett rá, hogy annál van még egy szoba, meg étkező is, de ott is az egy szoba mellett kettő fél van. Hát ha ő mondja...

(Mellesleg már itthon a neten keresgéltünk, s egy ingatlanos oldalon ma frissítette emberünk azt a lakást eladhatóként, amiről félórával előtte közölte, már elkelt...)

Én kellőképp kiborultam, s hazafelé gyalogolva a Kedves pár utcával arrébb egy munkástól megkérdezte, hogy megnézhetnénk-e abban a házban egy lakást (melyet szintén láttunk a neten, s tényleg jó a beosztása, itt is külön van a konyha, viszont terasz helyett kisebb erkélye van). Ember mondta, hogy ő itt nem sokat tehet, de hívjuk fel a főnököt, aki majd két óra múlva jár erre, majd vele felmehetünk, de esetleg az úr majd megengedi neki is, hogy felvigyen minket. Hát az úr megengedte. Viszont a még el nem adott lakást mégsem tudtuk megnézni, mert ott épp festették a lépcsőházat. De egy ugyanolyat két emelettel lejjebb igen. S hát bizony jó kis lakás. Megint egy külön konyha, vele szemben kamra (!), tágas fürdő, s hát a szobák sem felek, a legkisebb is 12 négyzetméteres. Csak hát a terasz helyett az erkély. Viszont. A bejárati ajtó nyitott folyosóról nyílik, ott is az utolsó.
Szóval megint van min gondolkodni. Most már csak arra kell várni, hogy az úr visszahívja a Kedvest...

Aztán sétáltunk tovább, s néhány sarokra találkoztunk azzal az emberrel, kinél még tavaly jártunk, mikor azért nem annyira intenzíven kerestünk új lakást. Akkor egy földszintit ajánlott, amin kicsit gondolkodtunk csupán, mert hát azért földszintre mégsem kéne költözni. Akkoriban mesélte, hogy a mellettük lévő telket is megvették, majd oda is felhúznak egy házat. Amit mostanság kezdtek el. Hát jó félórát beszélt nekünk, ajánlgatta az új házat, hogy abban aztán nagyon jó lakások lesznek, minőségi anyagokból ("...ugyanebből a téglából építjük, ami kurva drága, de a fiamat nem tudom lebeszélni róla..."), már engedélyeztetéseken is lassan túlesnek, s hamarost a honlapjukon is láthatóak lesznek az alaprajzok.
Egyébiránt az szimpatikus nála, hogy nem az "egy projekthez alapítok egy céget, aztán jogutód nélkül felszámolom" divatot követi, hanem egyszerre csak egy projektet visz, s lassan húszéves a cége.

Hát így történt, hogy egy ingatlanközvetítő idegessé tett, aztán mégis láttunk egy jó lakást (mondjuk még mindig nem jelentkezett az az ember), meg beszélgettünk egyet egy másik építtetővel.

Beszélgettünk a Kedvessel, hogy hát előbb-utóbb csak megtalál minket az a lakás, amire igazán vágyunk. Ja, merthogy az, amiről azt írtam, hogy döntésképtelenek vagyunk vele kapcsolatban, elment. Ez van.