...hogy érdekes vendégek vannak egy szállodában

Tegnap nem írtam a szállodában található különböző típusú vendégekről.

Volt a német nyugdíjas, aki átrendezte a medenceparton a szép sorban elhelyezett nyugágyat, mert nem olyan szögben volt letéve, ami megfelelt volna neki. S persze kellett egy napernyő is, mellette egy másik nyugágy, amin a törülközője és az újságai, s természetesen egy harmadik is az asszonynak.

Találkoztunk német buliturista fiatalokkal is, akik folyamatosan leégtek, maximálisan kihasználták az all inclusive ellátás adta lehetőségeket (folyamatos sörfogyasztás, ami ugye arrafelé nemzeti sport, no meg a főétkezések közötti evések is rendszeresek voltak). No és a medencébe is kellett ugrándozni, meg labdázni, mindezt hangosan, hiszen úgy buli a buli.

Láttunk orosz maffiózókat is, kopaszon, kigyúrva, sörhassal. Tekintélyt parancsolva a gyereknek meg az asszonynak. Az étteremben a lábat egy másik székre pakolva, mert hát az úgy kényelmes. No és a lehető legtöbb ételt felpakolva a tányérokra, a jelentős részét otthagyva, mert mégsem kell.

A kedvenceim viszont a román tizenévesek voltak. Szerintem valami javítóintézeti jutalomnyaraláson vehettek részt. Merthogy midig ugyanabban a rövidnadrágban és pólóban jelentek meg az étteremben (vacsoránál is, pedig arra direkt felhívták a figyelmet, hogy az esti étkezéseknél a férfiember vegyen fel hosszú nadrágot, de hát lehet, őket nem tekintették annak), s nagyon éhesek voltak, döbbenetes mennyiségű ételt voltak képesek felhalmozni egy-egy tányérra. Legjobban a sültkrumplit szerették, mert szegény felszolgálók (akik itt leginkább asztalleszedők voltak) nem győzték esténként pótolni. Egyszer láttuk a tanáraikat is, az egyik nő nagyon finoman adta az étteremvezető tudtára, hogy szeretnének még krumplit enni, csettintgetett, és kiabált, hogy „Kartofi! Kartóóófííí!”, mire szegény ember halkan csak annyit mondott neki, hogy „no kartofi!”… No meg a jó kis mézes-cukros sütemények is pillanatok alatt elfogytak, meg a gyümölcsök is, mert ha eddig nem tudtad volna, akkor úgy kell egy svédasztalos étkezést megejteni, hogy mindenféle ételt összepakolsz magadnak, többször is fordulva egymás után, aztán mikor már alig férnek el a tányérok az asztalodon, nekiállsz enni.