...hogy a nyelviskola próbál igyekezni

Délután hívott egy oktatásszervező a nyelviskolából, mert hallotta, voltam náluk reggel. S hogy hát hiába szeretnénk menni tovább, nyáron azért van szünet, mert a csoportokból sokan össze-vissza mennek szabadságra, s hát azt sem szeretnék, hogy egy összeszokott csapat széthulljon. Mondtam neki, hogy szerintem annál jobban, minthogy négyen járunk viszonylag rendszeresen órára, s ketten a beiratkozottak közül még egyszer sem jöttek, nem tud, meg különben is, ez a négy ember az, aki folytatná...

Hát hogy akkor gazdaságossági számításokat kell végezniük, hogy hány emberrel, mekkora óraszámban éri meg nekik. S hogy egy másik csoportban van egy ember, aki ugyanerre a szintre menne tovább, s ő is az újlipótvárosi helyszínt preferálja.

Megegyeztünk, hogy mindennek pontosan utána jár, s hétfőn vagy kedden felhív újra. Mert hát ők sem szeretnék, hogy csak elvegyék a pénzem, s ne szolgáltassanak érte. (Ez mekkora meglepetés!)

Tanárnériről nem ejtett szót. Azt meg nem tudom, hogy neki mondták-e, hogy mi mondtuk, hogy. Majd hétfőn meglátjuk. Mindenesetre csoportpadtársbarátnővel megegyeztünk, hogy ha ő viszi tovább a csoportunk, hát beszélünk vele az első óra előtt.