Hát az egyetlen újépítésűt nem találtuk meg, csak tippünk van, merre lehet...
Hazafelé az egyes villamoson meg olyat láttunk!
Egy nagydarab tetovált ember üvöltött a mobiljába ami elveszett a tenyerében, amin ékszerként egy angyalka figyelt... (Megfigyelted, hogy a nagydarab tetovált emberek vonzódnak az apró tárgyakhoz? Én már sokat láttam apró kutyával is. Igaz, autóban meg a hatalmasakat kedvelik.)
No és amikor már közel voltunk az otthonhoz, láttunk szivárványt is!
Aztán este olvastam cspb levelét, hogy hát nem biztos, hogy óra előtt kellene megbeszélni tanárnénivel a problémáinkat. Igaza van, hát megírtam neki, hogy akkor óra után, ügyesen. Mert nem kellene azt éreznie, hogy támadjuk, úgy kéne csinálni, hogy lássa, mi valami megoldást keresünk arra, hogy jobban érezzük magunkat az órákon.
Ma meg a válaszában leírta, hogy hát rám testálná e nemes feladot, ő nem biztos, hogy higgadt tudna maradni... Szóval most össze kell szednünk a gondolataimat.
Szombat reggel meg lakást néztünk a Kedvessel, és hát tetszik nekünk. Jó helyen van (közel a mostani lakáshoz), és nem is drága, legalábbis aszerint a hirdetés szerint, amit egy ingatlanos oldalon találtunk. Ehhez képest az ember (a beruházó) 800.000-el többet mondott. Mint alkuképes árat. Mikor a Kedves említette ezt neki, hát közölte, hogy hát ahhoz viszont kötelező még két milláért megvenni a garázst is. (A hirdetésben amúgy ez utóbbi csak egy, s opcionális.)
Aztán meg barátokkal találkoztunk Visegrádon, megnézendő a Palotajátékokat. Ill. ők megnézték a lovagi előadást, mi meg nem (Kedvesnek nem volt kedve, nekem meg volt már részem ilyenben, mikor csapatépítésen arra jártam), hát elindultunk a Fellegvárhoz. Ahol töménytelen turista, hát a jelzésen tovább a Nagyvillámhoz, ilyen utakon:
Ahol a túra jutalmaként a Nagyvillám étteremben ilyen kilátás mellett ebédeltünk meg a szeles teraszon.
Kedves evett egy csülkös bablevest, én meg egy rozmaringban pácolt csirkemellett, gorgonzolás szószban, rásütött paradicsommal, zöldségkrokettel. Levezetésként meg egy-egy somlói.
Aztán vissza Visegrádra (a visszafele út valahogy rövidebb volt).
Ahol sok érdekeset láttunk.
Például fényképezőgépes lovagot.
Meg cigarettázó lovagot.
Meg apró lovagot.
Meg kóbor lovagokat.
No és egy igazi királyt is!
Ma meg bicikliztünk a Kedvessel, Szentendrére meg vissza. Néha érdekes szakaszain a hatos számú európai bicikliútnak. Viszont sikerült beüzemelnem a komputerem, s azt mutatta, hogy 28 km-t tekertünk, 9.1 km/h átlagsebességgel. A maximum meg 19.5 km/h volt. Nem, nem lejtőn lefelé. Az északi vasúti hídon, mert már fájt mindenem, és hamar otthon akartam lenni, és senki sem volt előttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése