...hogy nyaralásról olvashatsz

Meg kell állapítanom, hogy Bulgáriában a Napospart tökéletes a pihenésre. Nincs ott semmi, csak a tenger, meg a rengeteg szálloda, meg a rengeteg turistabolt, meg a rengeteg vendéglátóipari egység. Viszont lehet menni kirándulni Neszebárba meg távolabbi helyekre. De legjobb az, hogy remek hely arra, hogy tedd a semmit.

Mi 20.-án szombaton indultunk, délelőtt tízkor a Keletitől, egy májusban elkészült busszal, melyben alig több, mint ezer km volt. S amire nagyon kellett vigyáznunk, a sofőrök felhívták a figyelmünket, hogy leszünk szívesek nem a buszon enni zsíros húsokat, mert nem lennének boldogok, ha az ülések kárpitja is találkozna egy-egy falattal. Viszont volt légkondi, aminek a Kedves kifejezetten örült. Mert még nem sikerült teljesen elzavarni azt a megfázást, amit az irodában szedett össze.

Fél egy körül megálltunk Szegeden, ahol felvettük a csoport egy részét, aztán egy óra múlva megérkeztünk Röszkére, ahol másfél óra várakozás (a szerb határőrök és vámosok nagyon alaposak) után roboghattunk tovább. Egy ideig a pályán, aztán meg elterelés volt, hát mindenféle falvakon keresztül. S mikor megálltunk technikai szünetre, sikerült egy használhatatlan mellékhelyiséget találni, amit én csak kézmosásra használtam visszatartott lélegzettel és ügyelve arra, merre lépek, miután a kukoricást látogattam meg.

Belgrádon áthaladva, láttam a Beograd Arena oldalán hatalmas plakátot, hogy Leonard bácsi két nappal a pesti koncertje után ott is fellép. Aztán már sötét volt, és robogott a busz, és éjfél előtt valamivel értünk a szerb-bolgár határra. Ahol csak egy órát kellett várakoznunk.

Szófiát átaludtam, a Kedves szerint nagyon szép volt éjszaka kivilágítva.

És délelőtt tízre (CET 09:00) megérkeztünk a szállodánk elé. Ahol a buszból csak mi ketten szálltunk ki, meg az idegenvezető. Aki a recepción a bejelentkezéskor tovább erősítette a feléje táplált szimpátiám, nagyon bírta az angolt. (Ez itt egy ironikus mondat!)

A szoba, amit kaptunk a tengerre nézett. Pontosabban arra az útra, ami a tengerparton lévő sétány előtt lévő szálloda és a mienk között volt. Volt hűtőnk meg tévénk (amihez távirányítót lehetett bérelni, de nem kellett nekünk; pénteken kapcsoltam be, az MTV épp akkor adott sorra Jacko klipeket, WE'LL NEVER FORGET YOU felirattal, hát egyből világossá vált, hogy mi történt, aztán az Euronews-on a hírekben bővebben is hallhattuk-láthattuk), szép nagy fürdő meg nagy szekrény, meg terasz.

Ebéd után én még aludtam egyet, aztán sétáltunk, aztán vacsoráztunk és találkoztunk újra az idegenvezetővel, aki próbált fakultatív programokat ajánlani nekünk, de hát nem tűntek vonzónak.

Amúgy meg leginkább a semmit tettük (amire a hely alkalmas nagyon, mint fentebb már említettem), olvastam sokat (a Keleti édent, amit még a buszon elkezdtem, meg a Feleségversenyt, amit faltam), ültünk a medence partján a napernyő alatt, meg voltunk a tengerparton is, és egyszer fürödtünk is a tengerben (másodszor nagyon hínáros volt a víz, hát letettünk róla), esténként meg nagyokat sétáltunk.

A rengeteg étterem és bár előtt hívogatóemberek állnak ét- meg szórólapokkal, s volt olyan is, aki a ’very expensive restaurant, the food is shit’ szlogennel próbálta csalogatni a népet. Hihetetlen mennyiségű márkás cuccot is árulnak, nem is drágán, gyanítom, hasonló az áru eredete, mint a józsefvárosi kínai piacon. S annyira eredetiek is. Mondjuk utolsó esténken vettünk nekem egy Oakley hátizsákot, 18 leváért (1 BGN cca. 150 HUF), s persze az Oakley honlapján nem találtam hasonlót sem, s ott a legolcsóbb is 40 USD…

Viszont találtam olyan jeges teát, amit itthon nem láttam, és nekem nagyon bejött. Úgyhogy ha itthon valahol látsz ilyet, akkor légy oly kedves megosztani velem a lelőhelyet.

Kétszer kirándultunk Neszebárba is, ahová tessék elmenni, mert szerethető hely. Persze, tele van turistával, meg az őket rabolni akaró boltosokkal. Mi példának okáért egy kis utcában vettünk jégkrémet, 1,20-ért, ami a buszmegállónál már 2,50 volt. Az első alkalommal elmentünk Burgaszba is, mert ott láttunk a buszból Carrefour-t a Burgas Plaza-ban, s Krakkóban, a Galeria Krakowska-ban lévőben sok mindent találtunk. Hát ide nem volt érdemes bő három kilométert gyalogolni. Ill. annyiban igen, hogy hihetetlen időutazás volt, szocialista lakótelepek során kellett átvágnunk.

Hazafelé meg zenéket hallgattam, Mozartot Ránkitól meg Kocsistól és Soltitól, valamint Chopint Ashkenazytól és Bachot Loussier-tól és Gouldtól. Jó zenék ezek utazáshoz.

S a hazaúton már láttam Szófiát is (ahová el kellene menni), meg a szerbek sem nagyon szórakoztak, Röszkénél már nem is léptettek ki minket pecséttel. Hajnali negyed négykor kiraktuk a szegedieket a Mars téren, és hétkor már a saját ágyunkba dőltünk le.

Szóval, ha teheted, menj Te is pihenni a Napospartra, pihenj és kirándulj, és nézd meg a képeket, miket ott készítettünk.

Ja, és mikor kijelentkeztünk a szállodából, kaptunk egy kérdőívet, szóval lehet, hogy valamikor ingyér' megyünk nyaralni...