Most csak annyit tudnék mondani Leonard Cohennek, amennyivel ő búcsúzott a közönségtől.
'Thank you so much for this wonderful night.'
Új blog
7 éve
2009. augusztus 31., hétfő
...hogy az ember az iskola mellé jár
Pontosabban jó messzire tőle. Pedig mához egy hétre már final test lesz, de hát kb. négy óra múlva ilyen látványban lesz részem az Arénában.
...hogy az ember aggódik a barátja miatt
Merthogy pénteken volt hat hete(!), hogy azt írta, elmegy nyaralni.
Azóta persze visszajött, mert váltottunk smst meg emilt is; írta, sok a dolga mindenfelé.
Aztán ma délután írtam neki smst, mire felhívott, beszéltünk pár percet, s mondtam neki, hogy aggódtam miatta meg hiányoltam is. Elnevette magát, hogy hát aggódni nem kell érte, hiányolni viszont lehet. S elmesélte, hogy most irtózatos hajtás van a munkahelyén, még legalább két hétig. Hát megegyeztünk, hogy ha vége, és kipiheni magát, akkor csapunk egy - ha nem is görbe, de - csendesen üldögélős-beszélgetős estét.
Azóta persze visszajött, mert váltottunk smst meg emilt is; írta, sok a dolga mindenfelé.
Aztán ma délután írtam neki smst, mire felhívott, beszéltünk pár percet, s mondtam neki, hogy aggódtam miatta meg hiányoltam is. Elnevette magát, hogy hát aggódni nem kell érte, hiányolni viszont lehet. S elmesélte, hogy most irtózatos hajtás van a munkahelyén, még legalább két hétig. Hát megegyeztünk, hogy ha vége, és kipiheni magát, akkor csapunk egy - ha nem is görbe, de - csendesen üldögélős-beszélgetős estét.
2009. augusztus 30., vasárnap
...hogy az ember hisztériás
Ez itt most egy bulváros bejegyzéscím, mert persze nem hisztiztem, viszont a Kedvessel az Árkádban sétálva láttuk, hogy a Hisztéria névre hallgató étterem torkos vasárnapot tart, és minden ételt féláron kínál. Hát ott ebédeltünk ma. Kedves aszalt paradicsommal töltött pulykamellet sajtmártással és jázmin rizzsel én meg a magyaros ételkínálatból választottam, aminek nem jut eszembe a neve, de valami lecsóhoz hasonló hagymás ragu volt csirkemell darabokon friss paradicsom darabokkal, zöldborsóval és rösztiburgonyával.
Egyébiránt meg lett volna okom hisztizni is, mert a Zaraban találtunk végre slim fit fazonú farmert nekem, de pont a méretemben a hátsó részén igen randán volt koptatva. Persze a kisebb és a nagyobb méretűek jól néztek ki. De hát van még máshol is Zara a városban.
Most meg, mielőtt elkezdtem volna írni ide, hívott (csp)b, hogy olvasta amit itt írtam a péntekről, meg milyen jó volt ott, s hogy hát el sem tudtunk búcsúzni rendesen, de ha majd jön haza, akkor találkozzunk majd, csoportosan is. Hát gyorsan elküldtem neki emilben ezt a linket, aminek talán hasznát veszi.
Egyébiránt meg lett volna okom hisztizni is, mert a Zaraban találtunk végre slim fit fazonú farmert nekem, de pont a méretemben a hátsó részén igen randán volt koptatva. Persze a kisebb és a nagyobb méretűek jól néztek ki. De hát van még máshol is Zara a városban.
Most meg, mielőtt elkezdtem volna írni ide, hívott (csp)b, hogy olvasta amit itt írtam a péntekről, meg milyen jó volt ott, s hogy hát el sem tudtunk búcsúzni rendesen, de ha majd jön haza, akkor találkozzunk majd, csoportosan is. Hát gyorsan elküldtem neki emilben ezt a linket, aminek talán hasznát veszi.
2009. augusztus 29., szombat
...hogy az ember búcsúbuliban jár
Tegnap este egyik angolos csoporttársnőnknél búcsúztattuk holnap Londonba utazó (csp)b-t.
Kapott tőlünk visszaváró ajándékot is (© by vendéglátó csoporttársnő), hogy jobban ismerje meg a várost, ahová költözik.
(Nekünk megvan ez a könyv, és Duncan-nek van egy másik Londonról szólója is, az is nagyon jó!)
No és ott volt korábbi tanárnénink is, ki most egy amerikai multinál dolgozik, meg régi csoporttársnő is, ki most nyár végén nem jött velünk tovább. És persze a házigazda férje is, szóval annyira nem volt csajos buli.
Jókat ettünk és beszélgettünk, és az utolsó villamos vitt minket haza. Engem némi fasírttal és sült hússal valamint süteménnyel, amit vendéglátónk csomagolt.
Kapott tőlünk visszaváró ajándékot is (© by vendéglátó csoporttársnő), hogy jobban ismerje meg a várost, ahová költözik.
(Nekünk megvan ez a könyv, és Duncan-nek van egy másik Londonról szólója is, az is nagyon jó!)
No és ott volt korábbi tanárnénink is, ki most egy amerikai multinál dolgozik, meg régi csoporttársnő is, ki most nyár végén nem jött velünk tovább. És persze a házigazda férje is, szóval annyira nem volt csajos buli.
Jókat ettünk és beszélgettünk, és az utolsó villamos vitt minket haza. Engem némi fasírttal és sült hússal valamint süteménnyel, amit vendéglátónk csomagolt.
2009. augusztus 27., csütörtök
...hogy az ember ajándékot kap
Ti. cspb (csoportpadtársbarátnő) tegnap volt utoljára cs meg p, immár "csupán" b. Vasárnap repül Londonba, ott fog lakni. Meg dolgozni. És nem jön többet tanfolyamra.
Múlt hét elején munka után a Spájzban beszélgettünk, akkor kapott tőlem útravalót:
Tegnap meg én tőle jegyzetfüzetet (mert múltkor megirigyeltem az övét):
És még tiramisu bonbont is, saját gyártásút, szépen csomagolva. Két adagot, mert a Kedvesnek is küldött. Akit ez meghatott. (Engem is.)
Múlt hét elején munka után a Spájzban beszélgettünk, akkor kapott tőlem útravalót:
Tegnap meg én tőle jegyzetfüzetet (mert múltkor megirigyeltem az övét):
És még tiramisu bonbont is, saját gyártásút, szépen csomagolva. Két adagot, mert a Kedvesnek is küldött. Akit ez meghatott. (Engem is.)
...hogy az embert leszólítják
Reggel, munkába menet, baktatunk a Kedvessel a busz felé, mikor az utca túloldalán egy érdes női hang szól felénk, mondanánk meg hány az óra. Megmondtuk, de jött a következő kérdés: van-e valami presszó a közelben, ahol kávét lehet kapni. Mire a Kedves halkan megjegyezte: "Persze. Kávét..."
Hangosan meg sajnálkoztunk, hogy ilyesmiről mifelénk nem tudunk. Merthogy tényleg úgy nézett ki, mint akinek pont kávéra van szüksége...
Hangosan meg sajnálkoztunk, hogy ilyesmiről mifelénk nem tudunk. Merthogy tényleg úgy nézett ki, mint akinek pont kávéra van szüksége...
2009. augusztus 24., hétfő
...hogy hétvégén az ember otthon marad
Ami most a kerületet jelenti, ahol lakik.
Pénteken gyere Te is a Pozsonyi Piknikre, vasárnap meg az Angyalföldi Utcabálra.
A kettő között meg - munkanap lévén - pihenj egyet a munkahelyeden.
Pénteken gyere Te is a Pozsonyi Piknikre, vasárnap meg az Angyalföldi Utcabálra.
A kettő között meg - munkanap lévén - pihenj egyet a munkahelyeden.
2009. augusztus 23., vasárnap
...hogy egy izületi gyulladástól nem áll meg az élet
Hát kedd este óta sok minden történt. Például a szerdára virradó éjszaka kb. három órát aludtam, persze több részletben. Aztán mentem dolgozni, a jobb kezem használva. Annyira nem voltam hatékony, szerintem, de hát azt azért nem éreztem, hogy betegállományba kéne mennem.
Délután a Kedvessel kimentünk az újpesti piacra, ahol már szinte az összes árus készült zárni, de egy hentesnél nagyon drágán nagyon szép füstölt csülköt kaptunk. (Ami nagyon finom is volt!) Aztán mentem fodrászhoz, ki a végén, látva a bénázásom, mosolygott, hogy adjam csak oda neki a pénztárcám, majd ő kiveszi belőle az összes pénzt...
Este meg bevettem végre a gyógyszerem, mit a Kedves hozott el a patikából, s miről a kedvenc kolléganőm azt mondta, hogy neki a térdét három nap alatt rendbe tette. (Amúgy szerdán jólesett tőle, hogy az ebédre rendelt húst összevagdosta nekem, így igen megkönnyítve az életem.) És éjszaka végre nagyon jót tudtam aludni.
Csütörtökön csülkös bablevest főztünk (ami így elég nagyképű kijelentés, mert hát én csupán jobb kézzel egy bő órán át csipetkét csipegettem), ami nagyon jól sikerült! Délután meg elmentünk sétálni, de hát a Városban mindketten elkezdtünk vadul prüszkölni. Hát igen, augusztus 20.-án megérkezett az allergia. A tüzijátékot meg tévén néztük, de a Kedves ki volt borulva, mert sem az m1, sem az RTL klub nem adott olyan képeket, melyen szépen lehetett volna látni.
Pénteken délután a szüleim jöttek hozzánk (Édesanyámnak volt nevenapja a héten), délelőtt tettük a rendet, meg készítettünk tiramisut, és hát az is remek lett.
Tegnap meg felkelés után a Kedves kitalálta, hogy menjünk el Bánkra a tóhoz. Gimnazistaként járt arra, osztálykirándulni, én meg még soha. Hát kocsi, kettes út, és Bánki tó.
Megkerültük, aztán leültünk egy stégre, beszélgettünk, halgattunk valami együttest, aki beállt épp a színpadon, majd ebédet kerestünk.
Amit a Harcsa kocsma mellé tapasztott Falatozó nevű falatozóban találtunk. A kedves Holstein szelete látványra szebb volt, mint ízre, viszont az én sertéspörköltöm galuskával remek. Azt ugye lehetett enni egy kézzel is... S hát az is sokat elárul a helyről, hogy sok helyi erőt láttunk kis dobozokkal, kik vitték haza az ebédet.
Ma meg nyugi volt, meg a maradék csülökből pékné módra készített ebéd. S már a bal mutatóujjam kihagyásával angol leckét is tudtam gépelni. Meg ezt is.
Délután a Kedvessel kimentünk az újpesti piacra, ahol már szinte az összes árus készült zárni, de egy hentesnél nagyon drágán nagyon szép füstölt csülköt kaptunk. (Ami nagyon finom is volt!) Aztán mentem fodrászhoz, ki a végén, látva a bénázásom, mosolygott, hogy adjam csak oda neki a pénztárcám, majd ő kiveszi belőle az összes pénzt...
Este meg bevettem végre a gyógyszerem, mit a Kedves hozott el a patikából, s miről a kedvenc kolléganőm azt mondta, hogy neki a térdét három nap alatt rendbe tette. (Amúgy szerdán jólesett tőle, hogy az ebédre rendelt húst összevagdosta nekem, így igen megkönnyítve az életem.) És éjszaka végre nagyon jót tudtam aludni.
Csütörtökön csülkös bablevest főztünk (ami így elég nagyképű kijelentés, mert hát én csupán jobb kézzel egy bő órán át csipetkét csipegettem), ami nagyon jól sikerült! Délután meg elmentünk sétálni, de hát a Városban mindketten elkezdtünk vadul prüszkölni. Hát igen, augusztus 20.-án megérkezett az allergia. A tüzijátékot meg tévén néztük, de a Kedves ki volt borulva, mert sem az m1, sem az RTL klub nem adott olyan képeket, melyen szépen lehetett volna látni.
Pénteken délután a szüleim jöttek hozzánk (Édesanyámnak volt nevenapja a héten), délelőtt tettük a rendet, meg készítettünk tiramisut, és hát az is remek lett.
Tegnap meg felkelés után a Kedves kitalálta, hogy menjünk el Bánkra a tóhoz. Gimnazistaként járt arra, osztálykirándulni, én meg még soha. Hát kocsi, kettes út, és Bánki tó.
Megkerültük, aztán leültünk egy stégre, beszélgettünk, halgattunk valami együttest, aki beállt épp a színpadon, majd ebédet kerestünk.
Amit a Harcsa kocsma mellé tapasztott Falatozó nevű falatozóban találtunk. A kedves Holstein szelete látványra szebb volt, mint ízre, viszont az én sertéspörköltöm galuskával remek. Azt ugye lehetett enni egy kézzel is... S hát az is sokat elárul a helyről, hogy sok helyi erőt láttunk kis dobozokkal, kik vitték haza az ebédet.
Ma meg nyugi volt, meg a maradék csülökből pékné módra készített ebéd. S már a bal mutatóujjam kihagyásával angol leckét is tudtam gépelni. Meg ezt is.
2009. augusztus 18., kedd
...hogy az ember fodrászhoz indul aztán az SZTK-ban köt ki
Múlt héten bejelentkeztem a fodrászomhoz, ma mentem volna, de holnap lett belőle. Merthogy reggel úgy ébredtem, hogy fáj a bal kezem, ha mozog. De hát egy jobbkezesnek is szüksége van a bal kezére. Főleg, ha számítógéppel dolgozik. Ám a gépeléstől egyre jobban fáj a bal mutatóujja.
Mit lehet tenni ilyenkor? Elmenni az üzemorvoshoz. Aki megnyugtat, hogy akár autoimmun betegség is lehet. De mutassam meg sebésznek.
Hát munka után SZTK, mert folyamatos a fájdalom, bő órás várakozás után a sebész megnyomorgatja (az ember meg harap az ajkába, tűr némán miközben hétrét görnyed, de nem ordít úgy, mint az előtte bennt járt pasi; ja kérem, kemény macsók vagyunk!), majd közli, hogy mivel trauma nem érte, sürgős beutalóval irány a reumatológia. Ahol a folyósón ketten várnak, közben megjelenik az asszisztens és dühös, hogy kaptak egy extra beteget. No de jó félóra múlva már a doktornő értetlenkedik. Hogy miért ijesztgeti egy sebész a kollégáját. Meg a pácienst. De azért ő is nyomorgat, jó alaposan. (Az ember meg ismét harap és görnyed.) Terápiát javasol (jeges borogatás), meg gyulladáscsökkentőt ír fel. És jótanácsot is ad: "Gépeljen jobb kézzel!"...
A gyulladáscsökkentő meg persze az SZTK-hoz közeli patikában nincs, jövő héten lesz. Egy kicsit messzebb lévőben meg holnap délután. Rendelésre. Addig marad a borogatás. Félnyolckor az ember már nem rohangál nyitvatartó gyógyszertárt keresve mindenhol hiányzó gyógyszer után.
Hanem bejegyzést ír, jobb kézzel, a telefonján...
Mit lehet tenni ilyenkor? Elmenni az üzemorvoshoz. Aki megnyugtat, hogy akár autoimmun betegség is lehet. De mutassam meg sebésznek.
Hát munka után SZTK, mert folyamatos a fájdalom, bő órás várakozás után a sebész megnyomorgatja (az ember meg harap az ajkába, tűr némán miközben hétrét görnyed, de nem ordít úgy, mint az előtte bennt járt pasi; ja kérem, kemény macsók vagyunk!), majd közli, hogy mivel trauma nem érte, sürgős beutalóval irány a reumatológia. Ahol a folyósón ketten várnak, közben megjelenik az asszisztens és dühös, hogy kaptak egy extra beteget. No de jó félóra múlva már a doktornő értetlenkedik. Hogy miért ijesztgeti egy sebész a kollégáját. Meg a pácienst. De azért ő is nyomorgat, jó alaposan. (Az ember meg ismét harap és görnyed.) Terápiát javasol (jeges borogatás), meg gyulladáscsökkentőt ír fel. És jótanácsot is ad: "Gépeljen jobb kézzel!"...
A gyulladáscsökkentő meg persze az SZTK-hoz közeli patikában nincs, jövő héten lesz. Egy kicsit messzebb lévőben meg holnap délután. Rendelésre. Addig marad a borogatás. Félnyolckor az ember már nem rohangál nyitvatartó gyógyszertárt keresve mindenhol hiányzó gyógyszer után.
Hanem bejegyzést ír, jobb kézzel, a telefonján...
2009. augusztus 14., péntek
...hogy az ember még mindig természetfotós
Említettem volt, hogy van úgy, hogy az ember természetfotózik.
Múlt héten szombaton délután a Kedvessel Martonvásárra kirándultunk, a Brunszvik kastélyhoz. A kertben láttunk esküvői fotózást is.
Szegény menyasszony nagyon félti a csokrát, de nem mer elmozdulni abból a pózból, amibe a fotós parancsolta...
Amúgy mosolyogtunk a Kedvessel azon, hogy mikor minket fotóztak, akkor egy lány sóvárogva nézett ránk, a pasija meg láthatóan menekült a gondolattól.
A tó partján van néhány fűzfa.
A tóban meg párosával az rovarok.
Egy lepke meg egy levélen pihent.
Egy pókháló meg árválkodott.
Ez itt egy kidőlt fa, mintha kőből lenne.
Múlt héten szombaton délután a Kedvessel Martonvásárra kirándultunk, a Brunszvik kastélyhoz. A kertben láttunk esküvői fotózást is.
Szegény menyasszony nagyon félti a csokrát, de nem mer elmozdulni abból a pózból, amibe a fotós parancsolta...
Amúgy mosolyogtunk a Kedvessel azon, hogy mikor minket fotóztak, akkor egy lány sóvárogva nézett ránk, a pasija meg láthatóan menekült a gondolattól.
A tó partján van néhány fűzfa.
A tóban meg párosával az rovarok.
Egy lepke meg egy levélen pihent.
Egy pókháló meg árválkodott.
Ez itt egy kidőlt fa, mintha kőből lenne.
Ez itt a mocsári ciprus turistákkal.
Egy szőrös fa meg egy nem szőrös.
Ilyen az atlaszcédrus termése.
Erről a termésről nem tudtuk eldönteni mi lehet.
...hogy az ember nagyon vár egy koncertet
Nemrég cseréltem el sok-sok pénzt két Leonard Cohen jegyre.
Amikor megtudtam, hogy lesz Pesten koncertje, nagyon vágytam elmenni. Csak ugye a jegyárak kissé elriasztottak. Aztán addig tököltem, míg jött az áfaemelés, s a jegyek még drágábbak lettek...
No de hát eddig bírtam, a legolcsóbból kettőt immár magaménak tudhatok.
Hívtam a Kedvest, ki kérdésemre biztosított afelől, hogy még úgy is szeret, hogy ennyi rengeteg pénzeket voltam képes kiadni egy koncert miatt. Merthogy nem gyakran fordul elő. Konkrétan az együtt töltött tizenhét év alatt még egyszer sem.
Egyébiránt Leonard bácsitól először a Future című lemezét vettem meg. Az MTV '92-ben sokszor adta a Closing time-ot. Én ezzel a számmal fedeztem fel magamnak ezt az embert.
Amikor megtudtam, hogy lesz Pesten koncertje, nagyon vágytam elmenni. Csak ugye a jegyárak kissé elriasztottak. Aztán addig tököltem, míg jött az áfaemelés, s a jegyek még drágábbak lettek...
No de hát eddig bírtam, a legolcsóbból kettőt immár magaménak tudhatok.
Hívtam a Kedvest, ki kérdésemre biztosított afelől, hogy még úgy is szeret, hogy ennyi rengeteg pénzeket voltam képes kiadni egy koncert miatt. Merthogy nem gyakran fordul elő. Konkrétan az együtt töltött tizenhét év alatt még egyszer sem.
Egyébiránt Leonard bácsitól először a Future című lemezét vettem meg. Az MTV '92-ben sokszor adta a Closing time-ot. Én ezzel a számmal fedeztem fel magamnak ezt az embert.
2009. augusztus 13., csütörtök
...hogy érdekes neve van egy üzletnek
Kedvessel sétáltunk a Csanády utcában jó pár hete, s egy hihetetlen nevű boltot találtunk. (Ma megtaláltam a honlapjuk is.)
Most már te is tudod, hogy mi is a "Hölgyek öröme"...
Most már te is tudod, hogy mi is a "Hölgyek öröme"...
2009. augusztus 12., szerda
...hogy meg kell szervezni a hazajutást
Az előző bejegyzést írtam, mikor hívott a Kedves: otthon felejtettem a kulcsomat, amit elvisz magával a dolgozójába.
Hát majd munka után rohanok Hozzá, hogy este, angolóra után haza tudjak menni.
Így jár aki nem figyel mikor munkába siet.
Hát majd munka után rohanok Hozzá, hogy este, angolóra után haza tudjak menni.
Így jár aki nem figyel mikor munkába siet.
...hogy az ember gazdagabb lesz
Pontosan 1.065 Ft-tal.
A Szerencsejáték Zrt. ugyanis ennyit utalt nekem a kettesért.
Hajnalban jött az sms róla.
A Szerencsejáték Zrt. ugyanis ennyit utalt nekem a kettesért.
Hajnalban jött az sms róla.
2009. augusztus 11., kedd
...hogy az ember már nagyon vár egy smsre
Ami ma meg is érkezett.
Merthogy most, hogy ilyen szép nagy összeget lehet nyerni az ötös lottón, már két hete játszom, először volt egy találatom, most meg kettő. (Akkor a Kedves születési évszámát húzták ki, most meg az én születésnapom.)
Szóval ha mobil lottózol, és először nyersz, akkor a T-Mobile ilyen üzenetet küld Neked:
"Ön x Ft-ot nyert. Az összeg átutalásához a Szerencsejáték Zrt. kéri küldje el a nevét és bankszámlaszámát az alábbi formátumban: UTAL*név*számlaszám*"
Hát elküldtem, mire válaszoltak:
"A nyereményeit mostantól a következő számlára utaljuk: Számlaszám: (itt a számlaszámom van), Név: (itt meg a nevem)."
Most a bankomtól várom az smst, hogy jóváírták a számlámon a kettesért járó nyereményt.
Merthogy most, hogy ilyen szép nagy összeget lehet nyerni az ötös lottón, már két hete játszom, először volt egy találatom, most meg kettő. (Akkor a Kedves születési évszámát húzták ki, most meg az én születésnapom.)
Szóval ha mobil lottózol, és először nyersz, akkor a T-Mobile ilyen üzenetet küld Neked:
"Ön x Ft-ot nyert. Az összeg átutalásához a Szerencsejáték Zrt. kéri küldje el a nevét és bankszámlaszámát az alábbi formátumban: UTAL*név*számlaszám*"
Hát elküldtem, mire válaszoltak:
"A nyereményeit mostantól a következő számlára utaljuk: Számlaszám: (itt a számlaszámom van), Név: (itt meg a nevem)."
Most a bankomtól várom az smst, hogy jóváírták a számlámon a kettesért járó nyereményt.
...hogy a franciaórák sem haszontalanok
írtam már, hogy az angoltanulás hasznos, ha turistákkal találkozol.
Nos, a gimnáziumi franciaórák is hasznosnak bizonyultak. Tegnap délután villamosoztam az angolórára, s felszállt három francia srác, kik nagyon forgatták a térképet, nem igazán tudták merre járnak, de ösztönösen leszálltak az Élmunkáson (mondjuk tovább nem is nagyon mehettek volna). Ott aztán pörögtek, és láthatóan még inkább el voltak veszve. No és ilyenkor az ember csillogtatja ám a nyelvtudását, mire a meglepett turista így reagál:
- Vous parlez français?
Mire az ember arcosan:
- J’espère…
És megtudtam, hogy a Nyugatit keresik, meg hallottak valamit valami bevásárlóközpontról, aminek erre kéne lennie és igazából az Oktogonra tartanak. Hát elmeséltem nekik, hogy merre is találják a Westendet, s hogy a Nyugatinak mi köze van Eiffelhez. S hogy onnan merre is van az Oktogon.
2009. augusztus 9., vasárnap
...hogy az ember nem megy Csík koncertre
S mégsem bánja igazán.
Az egész egy húszhónapos göndörhajú tündérnek köszönhető, pontosabban a szüleinek. Mert félöt körül telefonáltak, hogy nemsokára becsöngetnek és áthozzák azt a kistányért, amit úgy egy éve vittünk át nekik némi narancsos csokitortával.
A tányérunkra sok-sok palacsinta termett azóta.
No és hát beszélgettünk, meg fagyiztunk, a tündér meg bohóckodott, mórikálta magát.
A holnapi angoltesztre tanulás (amit mára terveztem) így kissé csúszott, félhét felé kezdtem el. Hát majd meglátjuk mire lesz elég.
A koncertről meg majd mesél a kolléganőm, ki nagy Csík zenekar rajongó.
Az egész egy húszhónapos göndörhajú tündérnek köszönhető, pontosabban a szüleinek. Mert félöt körül telefonáltak, hogy nemsokára becsöngetnek és áthozzák azt a kistányért, amit úgy egy éve vittünk át nekik némi narancsos csokitortával.
A tányérunkra sok-sok palacsinta termett azóta.
No és hát beszélgettünk, meg fagyiztunk, a tündér meg bohóckodott, mórikálta magát.
A holnapi angoltesztre tanulás (amit mára terveztem) így kissé csúszott, félhét felé kezdtem el. Hát majd meglátjuk mire lesz elég.
A koncertről meg majd mesél a kolléganőm, ki nagy Csík zenekar rajongó.
2009. augusztus 8., szombat
...hogy az emberen szomorú döbbenet lesz úrrá
Reggel, mint mindig, nézem a neten a híreket, s mi vág a címlapon mellbe?
Meghalt Cseh Tamás.
Mi meg "maradunk itten, maradunk itt, maradunk"...
Meghalt Cseh Tamás.
Mi meg "maradunk itten, maradunk itt, maradunk"...
2009. augusztus 7., péntek
...hogy nem a streetview a streetview
Kaptam ma egy emilt ezzel a linkkel.
Beírhatod az utcát, házszámot. Én megtaláltam a házunkat, meg a munkahelyem is.
Beírhatod az utcát, házszámot. Én megtaláltam a házunkat, meg a munkahelyem is.
2009. augusztus 6., csütörtök
...hogy az ember próbavásárol
Pedig nem is kértek rá, s kellemesen lepődtem.
Merthogy hazaérve a postaládában várt az új hitelkártyám - az előző a hónap végéig érvényes -, szívhez szóló levéllel a bankomtól. Telefonszámmal, amit ha felhívok, aktiválhatom is. Hát felhívtam, s az ügyintéző nagyon profi volt.
Türelmesen azonosított be, s minden, a hitelkártya használatával kapcsolatos információt részletesen elmondott. No és még némi keresztértékesítéssel is próbálkozott szelíden (ami nem sikerült neki).
A beszélgetés végén megkérdezte, hol is dolgozom. S meglepett volt a hangja, mikor megmondtam, hogy ugyanott, ahol ő.
Merthogy hazaérve a postaládában várt az új hitelkártyám - az előző a hónap végéig érvényes -, szívhez szóló levéllel a bankomtól. Telefonszámmal, amit ha felhívok, aktiválhatom is. Hát felhívtam, s az ügyintéző nagyon profi volt.
Türelmesen azonosított be, s minden, a hitelkártya használatával kapcsolatos információt részletesen elmondott. No és még némi keresztértékesítéssel is próbálkozott szelíden (ami nem sikerült neki).
A beszélgetés végén megkérdezte, hol is dolgozom. S meglepett volt a hangja, mikor megmondtam, hogy ugyanott, ahol ő.
2009. augusztus 5., szerda
...hogy az ember jó lemezekre lel
Munka után benéztem a Duna Plázában lévő Alexandrába, ahol külön állványon sorakoztak a Dés életmű lemezei. A fal mögött, a Dimenzió albumok, fllmzenék, Jazz+Az.
Szóval ha jó jazzre vágysz, menj el egy Alexandrába és cseréld el a pénzed Dés László lemezeire.
Szóval ha jó jazzre vágysz, menj el egy Alexandrába és cseréld el a pénzed Dés László lemezeire.
2009. augusztus 4., kedd
2009. augusztus 3., hétfő
...hogy nem lehet elég korán kezdeni a KRESZ oktatást
Ezt az aszfaltrajzot az utcánkban találtam egy garázs előtt.
2009. augusztus 2., vasárnap
...hogy az ember festőnek áll
Igazából ez egy bulváros cím, merthogy csupán satírozónak. A női olvasóknak gondolom nem kell elmondanom a satírozás mibenlétét, a pasiknak meg annyit, hogy ez bizony egy érdekes és hosszadalmas folyamat, főképp, ha az ember lánya házilag szeretne néhány világos tincset a hajába.
Merthogy a Kedves haját már profiként festem (legutoljára kolléganői is dícsérték az új hajszínt), de ma délután először fogtunk neki alufóliát tépkedni meg tincseket válogatni. De nagyon jó lett az eredmény! (Bár mikor a fóliákat szedte ki a hajából, majd megmosta, még erős kételyeink voltak a sikert illetően, de miután megszárította és láttam napfényben, már büszkeség töltött el.)
Amúgy meg a művelet előtt megjegyezte, hogy mennyi ősz hajam van már. Kérdeztem, van-e itthon még hajfesték, mire mosolyogva válaszolt, hogy nekem arra nincs szükségem, jól áll az a pár fehér hajszál. Mondjuk szerintem nem annyira "pár"...
Merthogy a Kedves haját már profiként festem (legutoljára kolléganői is dícsérték az új hajszínt), de ma délután először fogtunk neki alufóliát tépkedni meg tincseket válogatni. De nagyon jó lett az eredmény! (Bár mikor a fóliákat szedte ki a hajából, majd megmosta, még erős kételyeink voltak a sikert illetően, de miután megszárította és láttam napfényben, már büszkeség töltött el.)
Amúgy meg a művelet előtt megjegyezte, hogy mennyi ősz hajam van már. Kérdeztem, van-e itthon még hajfesték, mire mosolyogva válaszolt, hogy nekem arra nincs szükségem, jól áll az a pár fehér hajszál. Mondjuk szerintem nem annyira "pár"...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
